Crohn betegség

A gyulladásos bélbetegségek közé tartozik: a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (ld. később). Krónikus, ismeretlen eredetű gyulladások. Autoimmun betegségek. Gyakorisága: 10-70/100.000 fő (nőknél gyakoribb), a megbetegedési arányszám növekedést mutat, a második és a hetedik életkori dekádban a legmagasabb. Fejlett, nyugati világban gyakoribb, a fehérbőrű népesség fogékonyabb a Crohn-betegségre, gyulladásos bélbetegségekben szenvedők családjában gyakoribb. A gyomor- bél rendszer bármelyik rászén felléphet, fő lokalizációja a terminális ileum (csípőbél alsó része), hosszát tekintve szegmentális megjelenést mutat, vastagság tekintetében transmuralis (az egész bélfalat érinti) Okai: – ismeretlen eredetű gyulladásos folyamat, kiváltásában szerepet játszanak külső (gyulladások, allergiás környezeti tényezők) és belső eltérések (genetikai vonatkozások, más öröklődő kórképekkel való társulás, gyermekkori tejérzékenység), – immunológiai háttér Tünetei: gyakran gáttáji tünetekkel kezdődik (fekélyek, fistulák, fissurák), étvágytalanság, rossz közérzet, fogyás, hasi fájdalom, hasmenés (vizes, nyákos, gennyes), tenesmus: gyulladt bél fokozott perisztaltikája, véres széklet, hőemelkedés, növekedésbeli elmaradás, pubetrás késése, bélen kívüli tünetek, melyek a bőrt, szemet, szájüreget, valamint az izületeket érinthetik. Diagnózis: anamnézis, fizikális vizsgálat, labor, colonoscopia, szövettean, báriumos röntgenvizsgálat, CT-vizsgálat differenciáldiagnosztikai szempontból is fontos: tályog, tumor, gyulladásos konglomerátum elkülönítésésben nagy segítséget jelent. Fistulographia: sipolyok esetén (vagy hasfalra, vagy gáttájékra nyílnak), tisztázhatja a járatok irányát, összeköttetését a bélrendszerrel; belső sipolyok rendszereinek a felderítése nehezebb, ezekben az esetekben műtéti feltárás indokolt. Külön csoportot képeznek az ún. enterovesivalis sipolyok, amelyeknél bűzös székletfoszlányokat tartalmaz a vizelet, a vizelettel gáz is ürül, előfordul, hogy a széklettel vizelet ürül. Differenciáldiagnózis: colitis ulcerosa, vakbélgyulladás, specifikus fertőzések okozta bélgyulladások (tbc, salmonella, typhus stb.) Stádiumok: akut stádium: tünetei alig különböztethetőek meg a vakbélgyulladásétól; szubakut stádium: passzázszavarra utaló tünetek, jobb alhasban fájdalmas, gyulladásos infiltrátum; krónikus stádium: a betegség típusos tüneteivel jár, rohamokban jelentkező rosszabbodások, melyeket rövid panaszmentes időszakok válthatnak fel; szövődményes stádium: vérzések, passzázszavar, tályog, sipolyképződés, ileus, perforációk tályogképződéssel vagy hashártyagyulladás kialakulásásval. Terápia: Konzervatív terápia, melynek célja a gyulladásos reakciók és az immunválasz mérséklése, szövődmények elhárítása. Akut stádium kezelése: speciális NSAID-ok (gyulladáscsökkentők): sulfasalazin; 5-ASA (mesalazin); kortikoszteroidok; immunmodulációs kezelés: interferon-alfa kezelést követően azathioprin, methotrexat; antibiotikumok: metronidazol aktív stádiumban, valamint sipolyképződéssel járó esetekben, ciprofloxacin, vancomycin; probiotikumok; bél nyugalomba helyezése (diéta, életmód) Fistula, krónikus aktív betegség esetén: immunmodulációs kezelés: interferon-alfa, azathioprin, methotrexat, anti TNF-alfa Panaszmentes időszakban mesalazin fenntartása. Műtéti kezelés: abszolút indikációk: toxikus megacolon (colitis ulcerosában gyakoribb), profus rectalis vérzés, hasi tályog, jelentős heges szűkület; halasztott sürgősségi javaslat: krónikus ileus, tályogok, fedett perforációk, urológiai szövődmények; relatív műtéti indikációk: terápiarezisztens hasi görcsös fájdalom, munkaképtelenség, depresszió, súlyos végbéltájéki szövődmény, kiterjedt hasfali sipolyok Prognózis: parenteralis megbetegedés, fellángolásokkal és az egész életen át tartó intemittálló aktivitással, sem konzervatív, sem műtéti kezeléssel nem gyógyítható.