yes
A depresszió egy klinikai szindróma, melynek fő jellemzője, hogy a beteget az élet minden területére kiterjedő lehangoltság, kedvtelenség, bánat jellemzi. A betegség előtti időszakban örömöt jelentő tevékenységek elhanyagolása, elvesztése jellemzi a beteget, minden logikusan megmagyarázható ok nélkül. A betegség felléphet periodikusan, vagy állandóan jelenlevő formában. Befolyásolja az egyén teljesítőképességét, társas kapcsolatait, alvását, étkezését. Sajnos ezeken felül az öngyilkosság veszélye a betegeknél sokszorosára növekedik. A betegségnek több formája is ismert, a klinikánkon folyó kutatás azonban a major depresszióval foglalkozik.
A betegséget okozó tényezők mindmáig ismeretlenek, azonban számos elképzelés született. Az egyik legismertebb a „biopszichoszociális” modell, mely szerint a depressziót biológiai (agy), pszichológiai, és szociális zavarok idézik elő együttesen. Orvosilag leginkább az agyban bekövetkező biokémiai változásokat tudják kezelni, helyreállítani.
A DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:
A nap legnagyobb részében, és csaknem minden nap, levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló, vagy mások megfigyelései jelez.
Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden, vagy majdnem minden tevékenység során a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap.
Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás.
Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap.
Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
Értéktelenség érzete, vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés mértékben is, szinte minden nap.
Csökkent gondolkodási, összpontosítási, vagy döntési képesség szinte minden nap.
A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül, vagy öngyilkossági kísérlet, vagy konkrét öngyilkossági terv.
– A tünetek nem elégítik ki a bipoláris, kevert epizód ismérveit.
– A tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.
– A tünetek nem kémiai anyag (például visszaélésre alkalmas szer, gyógyszer) vagy általános egészségi állapot (például hipotireózis) közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatók.
– A tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként (azaz egy szeretett személy halálát követő két hónapot meghaladóan is fennállnak) vagy észrevehető funkcionális károsodást jeleznek (beteges értéktelenség-tudat, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros retardáció).
Az előbb felsorolt tünetek közül 5, vagy több fennállása esetén beszélünk Major Depresszióról.
A Major Depresszió kezelése hosszú, és nehéz feladat. A beteg aktív részvételét igényli, ugyanis az orvos által felírt készítmények csupán a biológiai okok kezelésére irányulnak. Mindenképpen javasolt a beteg mentális gondozása, legjobb esetben pszichoterápián való részvétel. A depresszió kezelésére szánt gyógyszereket antidepresszánsoknak nevezzük. Hosszú távú alkalmazásuk szükséges, és nagymértékben befolyásolják a negatív tünetek meglétét. Rövid távon a szorongás ellen alkalmazható nyugtató, az álmatlanság ellen pedig altató.
