Mi az a szívelégtelenség?

A szívelégtelenség a szív pumpafunkciójának károsodása következtében létrejövő klinikai szindróma. A szívelégtelenség mértékét az ejekciós frakció (EF) értéke adja meg, mely azt mutatja meg, hogy a szív működése során milyen hatásosan képes a keringést fenntartani. A szívelégtelenség kialakulhat akutan, vagy lassan progrediálva krónikusan. A legjellemzőbb tünetek a nyugalomban, vagy fizikai terhelés során jelentkező légszomj, kimerültség, lábdagadás, szapora pulzus, szívdobogás érzés, köhögés. Hazánkban sajnos rendkívül sok ember érintett a betegségben, éppen ezért nagyon fontos a megfelelő terápia megválasztása.

Milyen tünetekkel jár a betegség?

Szívelégtelenség kialakulhat akutan a szívizmot ért káros hatások következtében (infarktus, gyulladás, metabolikus okok, aritmia) , vagy krónikusan (magas vérnyomás). A tünetek mindkét esetben hasonlóak, csupán kialakulásuk időtartamában van eltérés, illetve általában az akutan kialakuló szívelégtelenség riasztóbb, súlyosabb tüneteket mutat. Klinikailag három formát különítünk el, attól függően, hogy az EF-értéke milyen. Normálisan az EF 50-75% közé esik. Amennyiben az EF csökken, úgy szívelégtelenségről beszélünk csökkent ejekciós frakcióval, ezen felül az EF lehet emelkedett, vagy normális tartományban is, a szívelégtelenség tünetei mellett. Régebben a szívelégtelenséget diasztolés, és szisztolés típusra osztották fel. Diasztolés esetben a szív nem megfelelően telítődik vérrel, így eleve kevesebb vérmennyiséget tud tovább pumpálni, míg szisztolés esetben maga a pumpafunkció károsodik.

A legjellemzőbb tünetek a nyugalomban, vagy fizikai terhelés során jelentkező légszomj, kimerültség, lábdagadás, szapora pulzus, szívdobogás érzés, köhögés mely fekve rosszabbodik. Gyakran alakul ki tüdővizenyő, alsó végtagi vizesedés, mely főleg éjszaka ürül ki a testből, így gyakori éjszaka vizelést eredményez. A beteg fizikai aktivitása, és a jelentkező tünetek súlyossága alapján a betegség stádiumokba sorolható. (NYHA-stádiumok)

  • I. osztály: A fizikai aktivitás nem korlátozott. A szokásos fizikai terhelés nem okoz indokolatlan fáradtságot, nehézlégzést vagy anginás fájdalmat.
  • II. osztály: A fizikai aktivitás enyhén korlátozott. A szokásos fizikai tevékenység tüneteket vált ki.
  • III. osztály: A fizikai aktivitás jelentősen korlátozott. Nyugalomban a beteg panaszmentes, de már a szokásosnál kevesebb mozgás is tüneteket okoz.
  • IV. osztály: Mindennemű fizikai aktivitás rontja a beteg közérzetét. A tünetek nyugalomban is fönnállnak.

Hogyan állítható fel diagnózis?

A diagnózis az előbb felsorolt típusos tünetek, fizikális leletek, és a kardiális funkció romlását igazoló objektív vizsgálati eredmények meglétén alapul. Fizikális vizsgálat után EKG elvégzése javalt. Ezután szívultrahang vizsgálatot szoktak végezni, melyen mérhető többek között az EF is. Elengedhetetlen a laborvizsgálat végzése, melyen szívelégtelenség specifikus markereket néznek. (pl: NT-ProBNP) Ezeken felül az etiológia tisztázására segítségünkre lehet az MRI, illetve akár a CT, SPECT is. 

Milyen terápiák állnak rendelkezésre?

A szívelégtelenség kezelésének a célja a tünetek enyhítése, valamint az életminőség javítása. Jelenleg négy kezelési lehetőség közül választhatunk.

  1. I. Nem gyógyszeres terápia
  2. II. Gyógyszeres terápia
  3. III. Eszközös kezelés
  4. IV. Sebészi kezelés

Az első terápiás lehetőség az életmód megváltoztatásán alapul. Fontos a dohányzás abbahagyása, rendszeres testmozgás végzése, alkoholfogyasztás mérséklése. Gyógyszerek közül számtalan lehetőség közül választhatunk, habár bizonyítottan csak a csökkent ejekciós frakcióval rendelkező betegeken segítenek igazán. Beültethető eszközöket alkalmaznak olyan esetekben, amikor a szívelégtelenséget szívritmus problémák okozzák, vagy kialakulásuknak veszélye nagy. Ilyen eszközök lehetnek implantálható kardioverter defibrillátor, vagy pacemaker is. Végül, ha a szívelégtelenség végstádiumába érkezett előfordulhat, hogy csak a szívátültetés nyújt segítséget.