Mi az a Major Depresszió?

A depresszió egy klinikai szindróma, melynek fő jellemzője, hogy a beteget az élet minden területére kiterjedő lehangoltság, kedvtelenség, bánat jellemzi. A betegség előtti időszakban örömöt jelentő tevékenységek elhanyagolása, elvesztése jellemzi a beteget, minden logikusan megmagyarázható ok nélkül. A betegség felléphet periodikusan, vagy állandóan jelenlevő formában. Befolyásolja az egyén teljesítőképességét, társas kapcsolatait, alvását, étkezését. Sajnos ezeken felül az öngyilkosság veszélye a betegeknél sokszorosára növekedik. A betegségnek több formája is ismert, a klinikánkon folyó kutatás azonban a major depresszióval foglalkozik.

Mi okozhatja a Major Depressziót?

A betegséget okozó tényezők mindmáig ismeretlenek, azonban számos elképzelés született. Az egyik legismertebb a „biopszichoszociális” modell, mely szerint a depressziót biológiai (agy), pszichológiai, és szociális zavarok idézik elő együttesen. Orvosilag leginkább az agyban bekövetkező biokémiai változásokat tudják kezelni, helyreállítani.

Milyen tünetei vannak a depressziónak?

DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:

  1. 1. A nap legnagyobb részében, és csaknem minden nap, levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló, vagy mások megfigyelései jelez.
  2. 2. Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden, vagy majdnem minden tevékenység során a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap.
  3. 3. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás.
  4. 4. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
  5. 5. Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap.
  6. 6. Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
  7. 7. Értéktelenség érzete, vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés mértékben is, szinte minden nap.
  8. 8. Csökkent gondolkodási, összpontosítási, vagy döntési képesség szinte minden nap.
  9. 9. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül, vagy öngyilkossági kísérlet, vagy konkrét öngyilkossági terv.
  10. – B: A tünetek nem elégítik ki a bipoláris, kevert epizód ismérveit.
  11. – C: A tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.
  12. – D: A tünetek nem kémiai anyag (például visszaélésre alkalmas szer, gyógyszer) vagy általános egészségi állapot (például hipotireózis) közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatók.
  13. – E:  A tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként (azaz egy szeretett személy halálát követő két hónapot meghaladóan is fennállnak) vagy észrevehető funkcionális károsodást jeleznek (beteges értéktelenség-tudat, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros retardáció).

Az előbb felsorolt tünetek közül 5, vagy több fennállása esetén beszélünk Major Depresszióról.

Hogyan kezelhető a betegség?

A Major Depresszió kezelése hosszú, és nehéz feladat. A beteg aktív részvételét igényli, ugyanis az orvos által felírt készítmények csupán a biológiai okok kezelésére irányulnak. Mindenképpen javasolt a beteg mentális gondozása, legjobb esetben pszichoterápián való részvétel. A depresszió kezelésére szánt gyógyszereket antidepresszánsoknak nevezzük.  Hosszú távú alkalmazásuk szükséges, és nagymértékben befolyásolják a negatív tünetek meglétét. Rövid távon a szorongás ellen alkalmazható nyugtató, az álmatlanság ellen pedig altató.